Egy szippantásnyi Kuba
Magazin > Világkörüli utazás
Nem kizárólag a szivarra gondolok, ugyanis a karibi szigetnek számos olyan illata van, amiért öröm ellátogatni ide. És akkor a látványt nem is említem…
Szabó Péter 2016-04-15
Illetve dehogynem, sőt az ízeket is. Kuba nekem még az átkosban volt meg, amit a lengyel válságnak köszönhettem, mint sok más magyar utazni vágyó. Fillérekért lehetett akkor utazni Kínába, Vietnámba és természetesen Kubába is. Leírhatatlan élmény volt már akkor is, és ez nem változott.
Akkoriban erős dohányosként a kedvenceim olyan cigaretták voltak, mint a „mezítlábas” bordó Pall Mall, a Gauloises és ha hozzájutottam, akkor az egyiptomi Camel. Néha pipadohányból sodortam, hogy elég erős dohányélményhez jussak. Ezek után úgy éreztem, hogy a mennyországban vagyok és tudni akartam, mit szívnak a helyi prolik, ezért vettem egy csomag Populart. Fekete dohánnyal hirdette magát a szűrőtlen cigi. Az első slukk olyan volt, mintha tizenöt Mike Thyson ütött volna egyszerre mellbe. Azt hittem ott halok meg. A harmadik cigi után rákaptam az ízére és ezek után már élmény volt elpöfékelni a finomabbnál finomabb szivarokat: Punch, Romeo y Julieta, Upmann, Montecristo, Cohiba, Partagas, Bolivar, Trinidad és a betiltott, de csakazértis gyártott Davidoff. A leglepukkantabb prolik szájában is a nyugati világban a legtehetősebbeknek kijáró szivarok lógtak és szinte minden sarkon egy másik aromafelhőbe sétált az ember Havannában.
Persze nem ez volt az első élmény, hanem a földre szállás. A repülőből a felhők közül kibukkanó tengerpart és a pálmafák látványa égett az ember agyának memóriatárolóiba kitörölhetetlen képként.
Imádtam Kuba színeit, a virágok formáit, és illatát, különösen a nagy kedvencem, a tűzfa lángba boruló lombjait, legalábbis olyan hatást kelt a narancsos-pirosas virágba borult fa.
A fanyar izzadságszaggal kevert dohányillattal átitatott ütött-kopott buszok – mert akkoriban csak dollárért lehetett dezodorhoz jutni –, a taxisok lezser magabiztossága a benzin- és olajszagban úszó 40-50 éves amerikai verdákban és esténként a Maleconon összegyűlő fiatalokat felfrissítő tenger felől fújó szél sós-tengervizes aromája.
Ma már sok minden másként van, de még felismerhetők Kuba ezen jellegzetességei, hiszen a bevételek még nem elégségesek ahhoz, hogy látványos változásokat érjenek el. De sok minden változik. Például a bárok, éttermek, szórakozóhelyek mellett megjelentek a lakáséttermek, ahol tényleg házias ételeket is megismerhetünk.
Persze koktélok nélkül Kuba nem Kuba: Kuba libre, daiquiri, margarita, pina colada, mojito… Nekem egy koktélmester készített a tengerparton saját kreációkat és a 30 fokban és a 80 százalékos páratartalommal terhes levegőben igen hamar rájöttem, hogy ezekkel nagyon óvatosan kell bánni, ha stabilan akarom megúszni az estét.
Más kérdés, hogy az estékhez és a hangulathoz elkél pár korty, mert azt a vérforraló salsát, amit itt táncolnak, másként nem lehet túlélni.
A bulik mellett egyesek szerint a legjobb döntés a tengerpart. Van igazságuk, mert amíg olyan tengerpartok vannak, mint Varadero majd 20 kilométernyi fehér homokos strandja
vagy Cayo Coco
a playa Ancon
a cayo Largo
netán cayo Levisa
Másoknak persze sokkal inkább bejönnek Vinales gránitsziklái és csodálatos völgyének kivételes szépsége. A pálmafákkal ékes tájon kivételes minőségű dohányültetvényeket is találni, de inkább a kolibrikkel és orchideákkal színesített táj jelenti az igazi élményt.
Egy biztos: kevés romantikusabb van, mint ezen a tájon lovagolni a kedvesünkkel…
És ha már a környéken járnak egy kis kerülővel érdemes betérni Soroára a botanikus kertjük orchideáiért, mert tényleg csinos kínálatuk van belőlük. Bár akinek ez nem elég, annak javallt a Zapata Bioszféra rezervátum, ami mára a világörökség része csodálatos és egyedülálló élővilágával.
Akinek meg nem elég az időutazásból, az látogasson el Trinidad óvárosába, hogy 1850-be utazzon vissza az időben. A régi cukorbárók fővárosában átérezhetik, hogy éltek az emberek annak idején és hogyan szórakoztak. Mert a trinidadi zenei élet és életérzés csodálatos.
Ahogy a baracoai tengerpart panorámája és az ottani kaják is örök emléket jelentenek annak, aki egyszer látta és kóstolta őket.
És még hetekig lehetne sorolni a kubai csodákat, de felesleges. Szippantsanak bele a levegőbe és megérzik, miért jó ott lenni. Írják meg mi volt a legkellemesebb élményük Kubában.